Köln
Tehát úton Németország felé...most már a szokásos helyemen álltam meg aludni, Kirshtetten ASFINAGos parkoló. Ez tetszik, mert állítólag be van kamerázva, van wc-lehetőség, sőt még fürödni is lehetne, ha valaki elárulná, hogy működik az ajtó. Valószínűleg egyszerű, csak én nem tudom használni. Tudniillik felszerelkeztem mindenfélével, ami a fürdéshez kell, és szépen bedobtam az 1euróst ahová kell, gondoltam, most nyílik az ajtó, és mehet a zuhany. De sajna nem ez történt. Az ajtó zárva maradt, sőt még egy piros lámpa is felvillant, amely jelezte, hogy "éppen fürdök", és szorgalmasan számolta is a 15 percet visszafelé, ugyanis ennyit lehet pacsálni 1 euróért.
Így ezen a napon fürdés nélkül maradtam, de ott a babapopsitörlőkendő ilyen esetekre. XD Másnap Köln közelében aludtam, itt aztán jót zuhanyoztam. Érdekes, hogy mekkora boldogság, ha az ember normális fürdőszobához jut, ezt az otthoniak nem értik igazán. Végre a lerakó közelébe értem, kollégám szinte méterről méterre leírta nekem, hogy merre menjek. Követtem az utasításait, teljesen nyugodt voltam, GPS jelölte, hogy pár km-re vagyok a céltól. Kétszer két sávos autópálya, aránylag nagy forgalom, haladtam azért szépen. És ekkor megláttam a hidat. 3,6m magasságkorlátozás, ha leeresztem a légrugókat is vagyok 3,8m. Mi legyen? Láttam, hogy előttem álló ukrán kollégám is a fejét vakarja és a megfordulás mellett dönt. De én bátrabb voltam és az első utcán jobbra kanyarodtam. Na ezt nem kellett volna. Szűk kis utca volt, jobbról-balról autók, és megint egy híd, 3.6, kanyarodjunk megint jobbra, aztán megint jobbra...és visszaértem a kiindulási pontra. Hehe. De ekkor megláttam egy darus kamiont, biztos volt 4m magas, és sutty, át a híd alatt...aztán egy ponyvás, egy tartányos...na nehogymár pont én ne férjek át...és elindultam nagyon óvatosan. Láttam, hogy a többiek nem nagyon értik, mit óvatoskodom annyit, integettek többen is, hogy menjek nyugodtan, mert átférek. Hát ennyit a német precizitásról. Újfent. Megtaláltam a lerakót, rémes egy hely. Rengeteg kamion, hely alig, kötelező parkolás. Mindegy, nagy nehezen betornásztam magam az egyetlen üres helyre, jobbról, balról 30cm. Iroda, papír leadva, várjak. Kifelé menet harsány magyar üdvözlés valahogy így: "nem is tudtam, hogy szőke démon is dolgozik a Deltánál..-" Jól elbeszélgettünk Istvánnal, kávét is főzött nekem, telefonszámot cseréltünk, aztán eljött a lerakodás ideje. Simán ment minden, a felrakó is megjött közben, így újabb kávé után elköszöntem segítőmtől és indultam a holland határ mellé.
Így ezen a napon fürdés nélkül maradtam, de ott a babapopsitörlőkendő ilyen esetekre. XD Másnap Köln közelében aludtam, itt aztán jót zuhanyoztam. Érdekes, hogy mekkora boldogság, ha az ember normális fürdőszobához jut, ezt az otthoniak nem értik igazán. Végre a lerakó közelébe értem, kollégám szinte méterről méterre leírta nekem, hogy merre menjek. Követtem az utasításait, teljesen nyugodt voltam, GPS jelölte, hogy pár km-re vagyok a céltól. Kétszer két sávos autópálya, aránylag nagy forgalom, haladtam azért szépen. És ekkor megláttam a hidat. 3,6m magasságkorlátozás, ha leeresztem a légrugókat is vagyok 3,8m. Mi legyen? Láttam, hogy előttem álló ukrán kollégám is a fejét vakarja és a megfordulás mellett dönt. De én bátrabb voltam és az első utcán jobbra kanyarodtam. Na ezt nem kellett volna. Szűk kis utca volt, jobbról-balról autók, és megint egy híd, 3.6, kanyarodjunk megint jobbra, aztán megint jobbra...és visszaértem a kiindulási pontra. Hehe. De ekkor megláttam egy darus kamiont, biztos volt 4m magas, és sutty, át a híd alatt...aztán egy ponyvás, egy tartányos...na nehogymár pont én ne férjek át...és elindultam nagyon óvatosan. Láttam, hogy a többiek nem nagyon értik, mit óvatoskodom annyit, integettek többen is, hogy menjek nyugodtan, mert átférek. Hát ennyit a német precizitásról. Újfent. Megtaláltam a lerakót, rémes egy hely. Rengeteg kamion, hely alig, kötelező parkolás. Mindegy, nagy nehezen betornásztam magam az egyetlen üres helyre, jobbról, balról 30cm. Iroda, papír leadva, várjak. Kifelé menet harsány magyar üdvözlés valahogy így: "nem is tudtam, hogy szőke démon is dolgozik a Deltánál..-" Jól elbeszélgettünk Istvánnal, kávét is főzött nekem, telefonszámot cseréltünk, aztán eljött a lerakodás ideje. Simán ment minden, a felrakó is megjött közben, így újabb kávé után elköszöntem segítőmtől és indultam a holland határ mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése