2007. június 21.
Azért nem lazsáltunk mostanáig, csak egyszerűen nem tudom, miért nem volt időm írni. Végül is minden utat regisztráltam, így semmi nem veszik el. Majd esetleg menet közben pótolom.
Még a le havrei kanyart be sem fejeztük, máris szólt az irányítónk, hogy előrakás után 20-ra Jönköpingben kell lerakodni. HURRÁ!!! HURRÁ!!! HURRÁ!!! Pedig már lemondtam arról, hogy valaha is viszontlátom kedvenc lerakóhelyemet. És most újra Jönköping (jöncsöping)! (bár a német rendőr is jönköpingnek ejtette... -na mindegy...) Szóval, irány Svédország. Az előkészület kissé zavaros volt, ugyanis az áru nem fért fel a
kamionunkra, ezért megint másik autóval kellett jönnünk. Hétfőn hajnalban indultunk el, gyönyörű nap volt. Az autóról hamar kiderült, hogy bár a km/h 95-öt mutat, mi bizony csak 80-nal megyünk. Amúgy minden rendben. Egy huzamban lementünk az A20-as autópályára, és ott aludtunk. innen már csak 2 óra a kikötő, bőven elérjük a 12. 45-ös ladikot. Kényelmesen odaértünk a kikötőbe, ahol meleg fogadtatásban részesültünk egy kedves helyi rendőr személyében. Minden papírunkat megnézett és megkérdezte, vajon miért ment a kamion 95 km/h-val a 70 helyett. Lajos nagyon meggyőzően elmagyarázta a rendőrnek, hogy mi igazából 75-tel jöttünk, csak a tachográf és a gumi problem miatt van ennyi a korongon, de a GPS szerint szabályosan jöttünk. A rendőr vagy gyagya (mert azt, hogy hülye, nem illik képernyőre vetni-hihihi-) volt, vagy csak nem akart minket bántani,
mindenesetre elhitte. Aztán kiderítette, hogy a pihenőnk sem volt teljesen rendben, én már gondolatban búcsúztam legalább 300 €-tól. De nem! Szerencsénk volt, mondta, hogy sláfen, ha átértünk és jó utat kívánt. FŰŰŰ...! Ez meleg volt! Ez után az irodában kiderült, hogy én csak egy dízeltyúk vagyok. Mivelhogy nem kaptam sofőrjegyet, csak egy 15€-s turistát. Se kaja, se kabin, se kedvezmény-kupon, semmi. Ezt felettébb sértőnek találtam és fel is dugtam az orrom. De aztán megvígasztalódtam a parton. A tenger mindig elvarázsol, imádom. Megjött a komp és mi már rutinosan felgurultunk rá. Gyorsan elfoglaltuk a szobánkat és mindent levideóztunk. Azért kaptam ebédet is, bár a vasárnapi szülinapi gulyás a nyomába sem érhet a párolt halnak, ami szerintem lazac volt, és a mellé tálalt iszonyat sótlan párolt zöldségnek. Na persze, a magyar konyha! Végigélveztük a kompozást, nem lettem tengeribeteg sem, bár a kaja másik felét a páromnak adtam. A kikötés után aludtunk egy jót, majd hajnali 3-kor elindultunk lerakodni. Sajnos most sokat vártunk, így csak az éjjeli kompot értük el. Sebaj! Már fentem a fogam valami finom vacsorára, ezért aztán igencsak megnyúlt az orrom, mikor a pincér kitálalta elém a két virslit. Na mindegy. Kompsütit azért hoztunk sokat. Kikötés után aztán egyből mentünk is a felrakóra, Neubrandenburgba, ahol művese-koncentrátumot raktak fel meglepő gyorsasággal és 9 óra pihenés után 15 órakor elindultunk haza.
Azért nem lazsáltunk mostanáig, csak egyszerűen nem tudom, miért nem volt időm írni. Végül is minden utat regisztráltam, így semmi nem veszik el. Majd esetleg menet közben pótolom.
Még a le havrei kanyart be sem fejeztük, máris szólt az irányítónk, hogy előrakás után 20-ra Jönköpingben kell lerakodni. HURRÁ!!! HURRÁ!!! HURRÁ!!! Pedig már lemondtam arról, hogy valaha is viszontlátom kedvenc lerakóhelyemet. És most újra Jönköping (jöncsöping)! (bár a német rendőr is jönköpingnek ejtette... -na mindegy...) Szóval, irány Svédország. Az előkészület kissé zavaros volt, ugyanis az áru nem fért fel a
kamionunkra, ezért megint másik autóval kellett jönnünk. Hétfőn hajnalban indultunk el, gyönyörű nap volt. Az autóról hamar kiderült, hogy bár a km/h 95-öt mutat, mi bizony csak 80-nal megyünk. Amúgy minden rendben. Egy huzamban lementünk az A20-as autópályára, és ott aludtunk. innen már csak 2 óra a kikötő, bőven elérjük a 12. 45-ös ladikot. Kényelmesen odaértünk a kikötőbe, ahol meleg fogadtatásban részesültünk egy kedves helyi rendőr személyében. Minden papírunkat megnézett és megkérdezte, vajon miért ment a kamion 95 km/h-val a 70 helyett. Lajos nagyon meggyőzően elmagyarázta a rendőrnek, hogy mi igazából 75-tel jöttünk, csak a tachográf és a gumi problem miatt van ennyi a korongon, de a GPS szerint szabályosan jöttünk. A rendőr vagy gyagya (mert azt, hogy hülye, nem illik képernyőre vetni-hihihi-) volt, vagy csak nem akart minket bántani,
mindenesetre elhitte. Aztán kiderítette, hogy a pihenőnk sem volt teljesen rendben, én már gondolatban búcsúztam legalább 300 €-tól. De nem! Szerencsénk volt, mondta, hogy sláfen, ha átértünk és jó utat kívánt. FŰŰŰ...! Ez meleg volt! Ez után az irodában kiderült, hogy én csak egy dízeltyúk vagyok. Mivelhogy nem kaptam sofőrjegyet, csak egy 15€-s turistát. Se kaja, se kabin, se kedvezmény-kupon, semmi. Ezt felettébb sértőnek találtam és fel is dugtam az orrom. De aztán megvígasztalódtam a parton. A tenger mindig elvarázsol, imádom. Megjött a komp és mi már rutinosan felgurultunk rá. Gyorsan elfoglaltuk a szobánkat és mindent levideóztunk. Azért kaptam ebédet is, bár a vasárnapi szülinapi gulyás a nyomába sem érhet a párolt halnak, ami szerintem lazac volt, és a mellé tálalt iszonyat sótlan párolt zöldségnek. Na persze, a magyar konyha! Végigélveztük a kompozást, nem lettem tengeribeteg sem, bár a kaja másik felét a páromnak adtam. A kikötés után aludtunk egy jót, majd hajnali 3-kor elindultunk lerakodni. Sajnos most sokat vártunk, így csak az éjjeli kompot értük el. Sebaj! Már fentem a fogam valami finom vacsorára, ezért aztán igencsak megnyúlt az orrom, mikor a pincér kitálalta elém a két virslit. Na mindegy. Kompsütit azért hoztunk sokat. Kikötés után aztán egyből mentünk is a felrakóra, Neubrandenburgba, ahol művese-koncentrátumot raktak fel meglepő gyorsasággal és 9 óra pihenés után 15 órakor elindultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése