Hat napja már, hogy nem vagy közöttünk. Még mindig nem fogtam fel és nem tértem magamhoz. Sokszor nézem a telefont, hátha hívsz, hogy elmond, mennyire hiányzunk és mennyire szeretsz bennünket. Sokszor bent voltunk a héten Fehérváron. Papa szegény kipakolta a három szobát, eltüzelt minden holmit, ami nem kell már neki. Elhoztuk a nappaliból a bútort, nagyon jó lett a szobánkba. Bár láthatnád! Itt van minden emlék, a ruháid, a könyvek, a szeretett tárgyak. Tudom, hogy el kell engedjelek, és tudom, hogy már nem fáj semmid. Remélem, ott fent a mennyben vigyáz rád egy pufók angyalka, és ha lenézel ránk, ígérem, boldognak látsz majd bennünket. De még nagyon fáj...
Jajj, Mártus!
VálaszTörlés