Az élet megy tovább...és hasonló okosságok...

...és tényleg! ...mintha mi sem történt volna...az élet megy tovább. Gyerekem iskolába jár, készül a felvételire, lányom itthon tanul és gyártja a horgolt babákat, én pedig mindennap ugyanazt csinálom, teszek-veszek. Mintha megindulna a Föld forgása, mennék már edzésre, sőt! dolgozni is. Egyre többet gondolok a motoromra, már csak a jó idő hiányzik. Sok a dolgom a világban, sokan várnak rám. Legyőzöm ezt a szomorú, csalódott, fájó érzést a szívemben, és őrzöm a szép emlékeket.

Mama nélkül...

Hat napja már, hogy nem vagy közöttünk. Még mindig nem fogtam fel és nem tértem magamhoz. Sokszor nézem a telefont, hátha hívsz, hogy elmond, mennyire hiányzunk és mennyire szeretsz bennünket. Sokszor bent voltunk a héten Fehérváron. Papa szegény kipakolta a három szobát, eltüzelt minden holmit, ami nem kell már neki. Elhoztuk a nappaliból a bútort, nagyon jó lett a szobánkba. Bár láthatnád! Itt van minden emlék, a ruháid, a könyvek, a szeretett tárgyak. Tudom, hogy el kell engedjelek, és tudom, hogy már nem fáj semmid. Remélem, ott fent a mennyben vigyáz rád egy pufók angyalka, és ha lenézel ránk, ígérem, boldognak látsz majd bennünket. De még nagyon fáj...

"Legkevésbé féljük a halált, mikor legborzasztóbban lép előnkbe: szeretteink halálos ágyánál. Óh, mert akkor örömmel halnánk meg, hogy megváltsuk a fenyegetett drága életet!"

Drága Mama!

Elmentél, és nem vittél magaddal. Pedig emlékszem, kislány koromban mindenhová együtt mentünk. Magadhoz vettél, mikor még az eszem sem tudtam, felneveltél szeretettel, gondoskodással, pedig nem Te hoztál erre a világra. ÉDESANYA voltál. Sokat szenvedtél az életben. Most könnyeimmel küszködve próbálok búcsúzni Tőled. Nagyon szeretlek. Mama!